Sziasztok kedves Unosok! :D
Boci már írt, hogy nem sok infót találni a VB-rõl, de szerintem nem jó helyen kereste. A www.vlv.hu oldalon keresgéljetek. :) Ott élõ meccsközvetítés is van, galéria jobbnál jobb képekkel (nem is tudom, ki csinálja õket! :D ;)), Kemény-legények videók, meccsgólok, blogok, MMS-ek a srácoktól...stb.
Berakok néhány képet és leírok pár dolgot, hátha érdekel titeket is.
14.-én indultunk Budapestrõl, Bankokban elváltak útjaink, én 16.-án érkeztem a melbourne-i reptérre, a fiúk másnap ugyanabban az idõben. Nekik is végig kellett állniuk a hosszú tömött sorokat a csomagok átvilágítására, pedig világversenyen külön sorokat szoktak fenntartani a versenyzõknek... A szállodában újabb kellemetlen meglepetés fogadta õket, mert nem volt még kész csak a szövetségi kapitány szobája, de legalább ebédelni ebédelhettek még. Délután edzésre mentünk. Másnap reggel szintén.

Utána kicsit császkáltam a városban. Következõ nap megérkezett lakótársam, vele is sétáltam nagyot, megmutatva a belváros azon részét is, ahol még én sem jártam. Hétfõ estére lehívott Dénes a Melbourne Aquatic Sport Center kipróbálására rendezett edzõmeccsre fotózni. Az a 3 áldozat, akik voltak olyan pechesek, hogy cipeltek magukkal köntöst, beálltak a bemutatáshoz fagyoskodni és örömmel fogadták a nagyszámú magyar (sajtós) lelkes taps és füttykoncertjét a neveik hallatán.
A lányok elsõ meccsén elég sokan voltak. Végülis az olasz-magyar párharc érthetõen érdekelte a közönséget és méginkább az utána következõ ausztrál meccs. Jó meccs volt! A védelem betonkeménynek tûnik, támadásban rengeteg elpuskázott lehetõségünk volt, de érthetõ az elsõ meccsen. :)

Azóta kialakult egy rendszer, ami most kissé meg fog dõlni a 3 napos pihenõ miatt, de így valószínûleg végre eljutok arra a pár helyre, amit még meg szerettem volna nézni... többek között az óceán partra, anyunak csigát gyûjteni.
A rendszer szerint, a fiúk pihenõnapjának reggelén megyek velük edzésre (képek, interjúk, blogok...stb.), onnan az uszodába dolgozni és a lányok meccsét megnézni (fotózni), majd haza a szállodába. Meccsnapon délelõtt vagy jut idõm kicsit bóklászni vagy aludni, de utána húzom be a csíkot az usziba az internet elé (mailválaszolások, honlapok szerkesztése, képválogatás és küldés és egyéb elmaradt és fennmaradt dolgok.. jah, és a szülõkkel is Skypeozom! :D), majd este meccs. Utána általában ki kell rúgni a sajtóközpontból éjfélkor, de volt már 1 eset, amikor elértem az utolsó, 23.00-kor induló sajtóbuszt. Másnapra délutánra marad az, amit nem tudtam befejezni illetve, amit edzésen összeszedek.
A fiúk jól vannak. Mostmár úgy tudom, mindenki egészséges és harcképes. Szerencsére már volt alkalmuk bóklászni a városban és az elsõ harapásokon is túl vannak az ellenfélbõl illetve a vízbõl. Mégis mindig marha szomjasak utána.
Talán ezért sem olyan könnyû a doppingra kisorsoltjaink dolga.

Elõfordult, hogy a Dokival csak hajnali fél 3-ra értek vissza... Ezt is fel lehetne venni a pszichológiai hadviselés fegyvertárába.
Az idõjárásról: egy nap mind a 4 évszakot megéljük, így mindenre fel kell készülni. 2 napja nagyrészt sütött a Nap, kb. 20 fok volt, kellemes és hûvösebb idõ néha záporral, felhõszakadással megspékelve. Tegnap viszont 35 (!!!!!) fok volt (szerintem árnyékban sem kevesebb 30-nál), fõképp párás meleg, kivéve akkor, amikor a feltámadó szélvihar kicsit kiszárította. Eszméletlen, mennyire lefárasztott engem.. :) Kegyetlen 25 kilóval a nyakaban, tûzõ napon gyalogolni. :) A talpam szerint is.. bár a szervezetem némi vizes párnával egybõl védekezni kezdett.
Ma olyan 15-20 fok van, nincs hideg és esik az esõ... bááár... reggel nyamvadt idõre keltem, indulásra megvakultam a napsütéstõl, most megint borús az idõ és zápor. :)